Jelenleg is folyik, beadványok formájában, az Egyesület újjáalakulása. A tisztújítás már megtörtént, de az új PTK étrelmében át kellett dolgozni a teljes Alapszabályt is. Ez ugyan megtörtént jogászi segédlettel, de a változtatási kérelem még nem "ment át" a törvényességi szűrőn.

Kedves Érdeklődő!

Egyesületünk első olyan összejövetele, amelyen elhatároztuk, hogy megalakulunk, 2005.12.08-án volt.

Akinek igen sokat köszönhetünk, az egy tündéri tűzrőlpattant kubai származású menyecske, Lucy volt. Ő akkor éppen az ilyen jellegű civil szerveződések segítője volt megyénkben. Azt sajnos nem tudom pontosan, hogy hogyan talált a községünkre, de a lényeg, hogy sikerült neki azokat az embereket összehívni, akik közül több mint tízen voltunk azok, akik úgy gondolták, hogy érdemes a község érdekében összefognunk.

Ezt követően sokáig dolgoztunk azon, hogy bejegyeztethessük szervezetünket a cégbíróságként is működő Bács-Kiskun Megyei Bíróságon. Ez végül is sikerrel járt és bejegyzésre került a Bátmonostori Civil Egyesület. Nyilvántartási szám: 2781, a bejegyzés ügyszáma: PK.60.260/2006/7., dátuma: 2007. június 5. A bejegyzési dokumentum az Alapszabály mellett látható.

Első célunk akkor az volt, hogy a községünkben található, de kissé elhanyagolt egyik zöldfelületet parkosítsuk és virágágyások kialakításával, valamint a zöldfelület nyírásával, fák telepítésével egy rendezett térrészt hozzunk létre. Itt oldalt van is néhány kép a munkálatokról.

Ezt az elgondolásunkat tettek is követték és a Baja felőli, a Kossuth, a Mátyás király és a Széchenyi utcák által alkotott elhanyagolt háromszöget szépen parkosítottuk, kiirtottuk a vadul burjánzó kisebb cserjéket és a nagyobb gazt, ápolt zöldfelületet hozva létre, a terület egyik oldalán platánsorral, a másikon pedig tujákkal, belül 3 fenyővel és 4 virágágyással. Akkor még sokan csatlakoztak is a vidám hangulatú őszi munkánkhoz, a közeli boltból üdítőt, mások fűnyírót, megint mások földművelő eszközökkel, vagy éppen üzemanyaggal is segítették a munkát.

Természetesen az ellendrukkerek is megszólaltak, főként a már kész munka utáni napokban, leszólva és leértékelve a dolgot, miszerint: "Minek dolgoztak ezek itt fölöslegesen! Hamarosan úgyis ugyanolyan gondozatlan lesz, mint előtte volt, a tujákat is biztos kilopkodják majd és a fenyőknek sem lesz ez jó, a virágokat meg majd kiviszik a temetőbe" ... és így tovább, vége-hossza nem volt a kritikának. Jellemzően azok szóltak ellene, akik maguk egy szalmaszálat sem hajlandók a közösség érdekében odébblökni ...

Ennek ellenére elmondhatom, nagyon jó érzés volt a megszépült területet látva hazaérkezni nap, mint nap!